Amerika felfedezése után a tengerésznemzetek száma ötre nőtt: az angoloknak, a franciáknak, a hollandoknak, a portugáloknak és a spanyoloknak volt jelentős kereskedelmi és hadiflottájuk. A nagy tengerjáró hajók általában a karakkból továbbfejlesztett galleon és pinasse típusok közül kerültek ki. 3-4 vitorlarudazatuk volt és egy árbocra már több vitorlát is fölszereltek. A hollandok fleute típusú hajókat építettek.
A 18. század folyamán a fregatt volt a legjellegzetesebb hajótípus. Ezeket a hajókat 24-28 ágyúval szerelték fel. A kor legnagyobb hajói – a sorhajók – több mint 100 ágyút is vihettek.
19. század
Robert Fulton építette az első gőzgéppel hajtott fából készült hajót 1807-ben. A hajó 
neve Clermont volt.
A gőzhajókat elsősorban folyami és part menti hajózásban alkalmazták. 1819-ben a Savannah nevű hajó volt az első gőzös, amelyik átküzdötte magát az Atlanti-óceánon. Az utat Savannah-ból Liverpoolba majdnem egy hónap alatt tette meg. A hajó inkább a vitorláival haladt. A gőzgépeit csak 85 órán keresztül használta.
Ezután 19 évnek kellett eltelnie, hogy újabb gőzgéppel hajtott hajó keljen át az Atlanti-óceánon. 1838 áprilisában két hajó (Great Western és a Sirus) indult Angliából New Yorkba. Mindkét hajót nagy lelkesedéssel fogadták New York-ban. Ezzel a tengerhajózásban beköszöntött a gőzhajók korszaka.
1822-ben jelentek meg az első fémtestű hajók, de csak a század második felében terjedtek el. A hajóbordák és a fedélzettartók vasból készültek. A törzset a merülési vonal alatt rézlemezekkel látták el, hogy elejét vegyék a hajóféreg által történő rongálásnak. Megjelentek a „bark” típusú vitorlások: háromárbocos hajók, az első és főárbocon keresztvitorlázattal, a hátsó árbocon hosszvitorlával.
A gőzgépeket, hajókazánokat folyamatosan fejlesztették, így növelni tudták a gőz nyomását és így gazdaságosabbá tudták tenni a gőzgépeket. A folyami gőzhajókat lapátkerekek vitték előre. A lapátkerekek azonban nem váltak be a tengeren és az óceánon, így 1845-ben megjelent az első hajócsavarral ellátott hajó, a Great Britain. Ettől kezdve a tengerjáró hajókat hajócsavarral hajtották.
A gőzhajók a külső megjelenésükben is kezdtek eltérni a vitorlás hajóktól. 1850-ben jelent meg az első függőleges orrtőkével kialakított gőzhajó, az amerikai Atlantic. A hadihajók építésében mérföldkő lett az 1859-es HMS Warrior csatahajó. Az 1870-es évektől kezdve a gőzösök kiegészítő felső fedélzeteket kaptak lakóhelyiségekkel és társalgókkal. Az 1880-as években a gőzhajókon a vitorlák feleslegessé váltak. A vas helyett 1877-től acélt használtak a hajóépítésben.
A dugattyús gőzgépek teljesítményhatárai korlátozottak voltak.
Charles Algernon Parsons
angol feltaláló gőzturbinás hajót épített, a Turbiniát, amivel 34,5 csomó sebességet ért el. A figyelmet magára azzal hívta fel – az admiralitás
többszöri elutasítását követően – hogy 1897-ben, Victoria királynő trónra lépésének gyémántjubileumán a flotta díszfelvonulásán a flotta közepén átszáguldott, és faképnél hagyta a nyomába szegődő leggyorsabb hajókat is. ATurbinia ma a Discovery Museumban látható.
